Olyan aranyos, hoyg a baba lett a legjobb barija és vele alszik. Mindig fogja is szépen.

Indulunk sétálni, mutatja melyik a cipőm, mit vegyek fel ár végre, hoyg mehessünk.

Izgult nagyon, hogy nem mehet ki gyalog és beteszem a kocsiba, pedig csak a sapkáját kötöttem meg, de már visított... Utána a kapuban toporgott.

 

Kereste a szomszéd kutyust, de nem volt otthon.

Sétál...

Ez a kutyus, aki mindig ugat, bezzeg itthon volt.

Gréti csak nézte mozdulatlanul, hogy ugat. A kerítést, mert a kutyát nem lehet látni. Végül elvezettem :)

Mentünk a boltba.

- Segítesz?

- Igen.

Nem akarta odaadni a vizet, míg kifizetem :)

Betette a kocsijába.

A postára indultunk, hoyg feladjam ezeket az ékszereket a megrendelőnek. Ellenőrizte, hoyg szépek-e.

Segített betenni a borítékba.

Vigyázott rá.

Végül nem jutottunk el a postára, mert jött az apukája és inkább a játszótérre mentünk.

Ment bátran és taktikusan lapátot szerezni. Szépen odaoldalgott a kislányhoz.

Majd elhozta csöndben.

Megint ment lapátért...

És szerzett is. :)

Bárcsak lenne zsepink, vagy ne taknyolódna a Kiscila...

Boldogan kiabált ki a vonat ablakán.

Aztán elmélázott a tájon.

Egyszer csak jött egy nagyfiú...

Akit aztán ilyen csodálattal figyelt...

Mikor a nagyfiú az asztalon táncolt neki...

Mentek hintázni.

Volt egy kis triciklizés is.

Meg csufkababázás.

Apukájánál volt zsepi :)

Ültem a padon, apukájával játszottak javarészt és mindig, mikor meglátott, megörült, hogy jaaa, tényleg, én is ott vagyok és jött boldogan. De csak felém, mert végül mindig más dolga lett, mielőtt odaért volna :)

Dundulka megtudta, hoyg nemsokára bezár a játszótér...

Itt vált biztossá, hoyg menni kell...

Szegény jó kis hisztibe keveredett.

Nagyon siratta a játszóteret. Csak még mindig azt nem értem, hoyg még csak most született, de neki már kedvence a játszótér, ő már nem akar hazamenni... :d