Anyukájával sétálgattak, játszótereztek délelőtt.

Szereti simogatni a bokrokat.

Újságot olvasva várakozott, hoyg felvigye valaki. Végül apukája ért haza előbb.

Mikor megérkeztem, mesét szeretett volna nézni azonnal. Aranyos, mert mutatja, hoyg mindenképp töltőre kell tenni a tabletet, anélkül nem lehet nézni. :) Párszor le volt merülve és be kellett dugni, most meg már követeli. Szerencsére az is elég neki, ha a tabletbe bedugom a vezetéket :)

Mese végén bár visított kicsit hivatalból, de simán vitte vissza a fiókba.

Nagyon éhes volt, mert nem reggelizett és tízórait se kapott, hogy tuti ebédeljen. Ahoyg anyukája magyarázta mi lesz az ebédje, rögtön kapcsolt, hoyg kaja, akkor neki a székébe kell ülni és húzta ki az étkező közepére. :)

Végül kapott egy kis banánt.

Nem volt elégedett az adaggal...

Aztán jött a táncos mulatság. Itt már várta, hoyg kezdődjön.

Juhujjjjjjjj! Pörögtünk-forogtunk sikítozva.

Tánc után rajzolgatott az új füzetébe.

Majd végignéztük az addigi rajzokat és rájött, hogy ki tudja tépni a lapokat...

Kis sámlizás, ezt már rutinból nyomja.

Közben egy homokbányára bukkantam a kanapén, kérdeztem tőle ez mi szerinte. És úgy nézett, mint aki életében nem látott homokot, nagyon aranyos volt :D PEdig nyilván belőle potyogott ki.

Szeret elmerengeni az ágy szélén ülve.

Hozott bele babát és betakargatta aranyosan.

Az ebédet egyesegyedül intézte és egy kanál híján mind megette.

Megtanulta, hoyg ivás után direkte nyögjön. Ezt amúgy is szokta, csak most rágyúrtunk. NAgyon örült magának :D

Vezette az ágyat, aztán bekakilt...

Én altattam el, mert a szülei épp ágyat rendeltek az Ikeában, mikor elérkezett az alvásidő. Nem akart olvasni, mert megmutattam neki idejekorán a tápszert.. Anyukája javaslatára a nagy ágyba feküdtünk, rám dőlt és úgy iszogatta a tápszerét. Már ennek is örültem, mert régen sikítófrászt kapott, ha én akartam adni neki. Sajna épp, hoyg nem aludt el így, úgyhogy mindenre fel voltam készülve. De szerencsém volt, aranyos  maradt továbbra is. Megnézte közelről a fejem, aztán odakuporodott és csak feküdt csöndben. Aztán elkezdett mozogni a lába, keze és élénk monológba kezdett. Na mondom, de jó. Nem tudtam mi legyen. Arra jutottam, hogy nincs mit tenni, minden esetre betakarom magam. És ahogy a takarót magamra húztam, rá is rákerült, Kicsit az arca elé is odatettem, mert valamiért at gondoltam, zavarja, hoyg lát a félhomályban. Egyszer-kétszer lehúzta, visszatette, aztán elcsöndesedett és nem mozdult többet. Elaludt. El se hittem. a karomon feküdt a fejével, így várnom kellett, mire biztosra ki mertem jönni. Megkönnyebbültem, hoyg ilyen aranyos volt.

Délután is nagyon jó sora volt, mentek a szüleivel Szentendrére.

Anyukája írta:

Ma Szentendrén járt, nagylányosan cukrászdázott, egy német néni azt hitte Wurstot eszik, amikor majszolta a szörpibevonatos risztallérját:-)))))

Aztán kavicsot dobált a Duna-parton, majd sétafikált a promenádon, és igazgatta a Föld napja alkalmából kiállított vizespalackokat. A motorjárgányok nagyon tetszettek neki, de remélem nem fog motorozni....