Vittem Grétinek ajándékba fogkefét. Ilyen ügyesen tud már fogat mosni, azt mutatja.

De aztán sürgősen sétálni kellett menni. Mostanában nagyon be van sózva, mindig csak menne.

Hozta a farmerdzsekijét, mait nem akartam vinni, hoyg nehogy már otthon hagyjuk. :)

Aranyoska. A sapka direkt van viccesen rajta.

- Jó, jó, a kedvedért mosolygok, mert aranyos vagy és leviszel a játszótérre.

- Én már unom a szelfizést, de te csak nyugodtan, meg várom.

Végre kijutott. Kereste a Szamóca szerű szomszéd kuytust.

A kocsiban üle jutott eszembe, hoyg nem adtam neki oda a kacsát, amit a hálóingére akarok rávasalni.

Előadtam mellé, hogy: Bocsánat, nem látta a kacsámat, sárga volt és hápogott. Ezen még mindig jókat nevet.

Először elmentünk a boltba.

Műzlit nézett babaarccal.

Meg választott fűszereket.

Sütit is akart.

És hogy nyissuk ki a vizet, amit meg akartam venni.

Ez a nagylány valamiért hosszan bámulta.

Játszótér.

- Hol a játszótér Gréti?

Ahogy odaértünk apukája is megérkezett. Vitte hintázni.

Homokozott is.

A csufka baba kezd kiesni a pixisből, de azért még kicsit cipelgette.

Motorozni tanította.

Mostanában kicsit tart a csúszdától. Asszem valahol, talán valamelyik játszóházban túl begyorsult az egyiken és azóta kicsit óvatosabb. Vigyorog, csak nem akar elindulni.

Dömperezés.

Bemászott a kisházba, szeret ott kavicsozni. Míg beszélgettünk a ház mellett, ő átment a túloldalra és ki akart menni. Még láttam is, ahogy kapaszkodik az ajtófélfába, lépi át szépen a küszöböt, aztán egyszer csak valahogy rátekeredett az ajtófélfára és úgy beütötte az arcát, hogy azonnal elkezdett kékülni, puffadni. Persze volt könnyhullatás rendesen, és viszonylag lassan nyugodott meg.

Apukája hozott neki zsepit a boltból, mert már taknya-nyála egybefolyt.

Aztán jött még egy kis hinta.

Motorozás.

Mérlegihintázás.

Ez a kisfiú szó nélkül felpattant a másik oldalra és Gréti nem volt elragadtatva, mert túl magasra akarta hajtani. Le is vettük róla inkább.

Mióta rájött hoyg kell hintázni ezeken a rugós játékokon, boldogan rázza őket.

Mozdonyt is nagyon szeret vezetni.

A vezetőfülkében is megpihent kicsit.

Aztán elhelyezkedett az első vagonban.

És vagy 20 percig ült egyik oldalról a másikra. Épp, hoyg leült, nézett maga elé Dundulkásan, már állt is fel és helyezkedett el a másik oldalon. :)

Egyszer csak érkezett egy nagyfiú. A nagyfiú hangoskodott, felállt a padra, sőt az asztalra is. Gréti csak pislogott. Először kicsit tartott tőle, de utána elismerően figyelte milyen belevaló fiatalember.

Miután a kisfiú elment, gondolta ő is belevaló kisbaba lesz és felpattant a padra. elég büszke volt magára, hogy rosszalkodik és hogy milyen bátor.

- Rosszalkodok, látod? :) Még a nézésem is más lett. Vagány, mi?

- Elengedhetsz, egyedül is tudok rosszalkodni, még most akarok az asztalra felmászni.

- Naaa, engedj el, lécci.

- Lééécccci!

A vonatozás után lapátolt egy kis sódert.

Hazaérve rá akartam tenni a puffadt és kék orcájára a jégzselét, de nem lett belőle semmi, mert olyan döbbenten nézett rám és a szava is elakadt, ahoyg hozzáért a hideg. Ha friss lett volna a sérülés, akkor rátettem volna, ha nem is tetszik neki, de így, vagy egy órával az eset után, igaziból minek. 

Pocak.

Lebirkózott.

Nyerésre állt erősen.

Még a kanapén is emberkedett :)

Aztán megjuhászodott, mert megtalálta a kedvenceit, a babát és a moncsicsit.

Le akarta fektetni őket, de nem volt meg a babaágy. Sehol se találtuk. (utólag kiderült, még mindig a dédinél van, varrja rá az ágyneműt). Tanácstalan volt, akkor most mi legyen a kis barátaival.

Végül a moncsicsi befeküdt a moncsicsi ágyba, a dobozába.

A sok játékban jól megéhezett, így leültünk vacsorázni.

Apukája is evett. Pont ugyanazt, mint Gréti, de nem hitte el és behisztikézett, hoyg neki is az kell...

Értsük meg, neki iiiiiis!

Végül mégis lett kedve enni a sajátját, mikor bevetettem az új ikeás babáit. Tetszik neki most ez a kacsintós és mindig várja, hoyg kacsintsak, mikor szóba kerül. És akkor vigyorog.

Épít.

Egyedül falatozik. Olyan ügyes.

Huncutkázik, mert elmondtam a "bocsánat, nem látta a kacsámat" kezdetű kedvencét.

Megetette a bábút is. Először a sapkájára rakta, aztán a fenekébe, majd végül megtalálta a száját is :)

Végzett. Ez a fej :D

Az utolsó falatokat a baba kapta.

Aztán apukájával gyakorolta a kanapéra mászást sámliról.

Aztán egyedül előadta a sámlin ülve pörgéses magánszámát.

Nevetgélés, bohóckodás.

Kapott apukájától új rajzfüzetet. Ki is próbálták gyorsan, Szép katicás.

Először szépen rajzolgattak, festegettek.

Aztán valamit rosszul csinált apukája (asszem "rosszul" nyitotta ki a füzetet) és Dundulkával megfordult a világ, óriás bőgésbe keveredett és levegőt se véve összeszedte a füzetet.

Mielőtt odahozta volna nekem, még megállt apukája előtt, vérig sértve ránézett és kiabált is vele (komolyan), majd krokodil könnyeket és taknyot egybe folyatva odahozta nekem. Hogy mért, az végül nem derült ki, mert az már egy percig se érdekelte, mit rajzolok bele...

 A füzetes hiszti elmúltával kupakozott kicsit.

Ezeket anyukája küldte még délelőtt. Új örökölt kabátban a játszótéren. Aztán dédivel "alszanak"...