Grétihez pont ébredés után érkeztünk a dédivel, aki meglepetést hozott neki. Elég bamubulka volt még, így a meglepetés a folyosón várt, míg megéled. Szerencsére én belefértem az ébredés utáni programjába, így felöltöztettem szépen az új outfitjébe. fehér pöttyös kék harisnya szívecskével a popsiján, szoknyasort, rózsaszín-fehér csíkos hosszú ujjú póló. büszkén feszített benne, mindig örül, mikor csinos. mutatta is volna a többieknek, de még szégyenlősségben volt, így visszaszaladt hozzám és csak a tükörben nézte meg első körben. utána vethettek rá végre pillantást a többiek is. persze agyon dicsérték milyen szép és aranyos.

Az ajándékhoz még mindig nem volt eléggé a helyzet magaslatán, így beiktattunk egy táskapakolást, az mindig megy neki. Itt épp napszemüvegbe öltöztetett.

Míg a mamája ráadta a kis virágos babamamuszát, ellenőrizte melyik cukros doboz zörög, melyik nem.

Életében először eszébe jutott kinyitni a dobozt. Eddig szerencsére sose kérte, aminek örültem, mert akkor fény derül arra is, h cukor van benne, amit meg lehet enni és finom is és hát hoyg értené meg, hoyg  nem kap. először odanyújtotta nekem, hoyg nyissam ki, de bepróbálkoztam elsőre egy nem-mel, mire fordult is a mamához, hogy majd akkor ő. :) először nagy elvárásokkal volt, de aztán, mikor látta, hogy a mama nem olyan ügyes doboz kinyitásban, kissé kezdett elbizonytalanodni, majd kisebb pánik lett rajta úrrá, hogy most akkor hoyg fog kinyílni a dobozkája. 

De nem kell félteni, jött a megoldás gyorsan. Hozta vissza nekem a dobozt, hát már csak ki tudom nyitni, hisz az enyém. Így is lett. Szerencsére van egy kis takaró fedő a dobozon belül is, rajta kis lyuk, ahol kijön a cukorka. Nem tudom látta-e valójában, hogy mi van a tető alatt, mert csak kicsit látszik át, de minden esetre megelégedett azzal, hogy dugdosta a kis lyukba az ujját elmélyülten. :)

Aztán észrevette, hoyg új kulcstartóm van és tetszett neki. Bárcsak meglenne végre az elefántos kulcsom... Arról bezzeg nincs híre. Elképzelésem nincs hol lehet, mindig a táskámban van.

És végre bekerült a dédi meglepetése: varrt gyönyörű ágyneműt a babágyába. Sajnos sírással kezdődött, mert ő is szaladt ki a dédivel az ajtóhoz, hoyg behozzák, én meg odamentem, felkaptam és bevittem a nappaliba. Úristen, csak úgy bömbikézett, mert pont meglátta a várva-várt kis ágyacskáját, én meg elhoztam. Szegényke, de aztán hamar megvigasztalódott az ajándéktól. Örült, hoyg újra van hova fektetni a babáját, meg ő is tud hova ülni. Az ágyneműt mind kihajigálta :D Hiába szajkózta a dédi, hoyg de tegye be a csipkés lepedőt, hogy rakja a baba feje alá a párnát, hogy takarja be a takaróval a babát, ő csak csinálta, mait gondolt, kihajintott mindent :D Kizsbaba. Majd ha nagyobb lesz nyilván rendeltetés szerűen is használja. Akkor is nagyon szép lesz a csipkés lepedő, és a moncsicsis ágynemű szett.

Rendezkedtek a dédivel.

Kedvenc elfoglaltsága, hoyg aranyosan üldögél az ágyon a babával.

Idő közben le is kellet vetkőztetni a babát.

Dédi gondosan mindenkit feltett az ágyra.

Gréti meg azzal a lendülettel lakoltatta ki őket :D

Aztán végre nekiindultunk a bútorboltos körútnak, amit anyukája tervezett be, mert új ágykeretet szeretne maguknak. Mindenki egyszerre indult, mama, dédi, meg mi hárman. Én nem tudom mi volt a baja, ki mit csinált rosszul, de felháborodott arccal és hangnemben nagyon osztott valakit. És nem is hagyta abba! Szerintem a dédivel lehetett valami gondja, de sose derült ki, hogy mi. Hogy jöjjön, vagy ne jöjjön, vagy ne úgy jöjjön, hanem így, vagy ki tudja :)

Sétáltunk az autóhoz. Mindig mondom neki, hogy itt jöhetnek az autók, fogja meg a kezem és akkor úgy jön. Cukika.

Itt mutatta merre ment anyukája és siessünk utána, mert épp bekanyarodott a bokrok mögé a kocsihoz.

Először cipőboltba mentünk a Flóriánba. Mikor túltette magát azon, hogy mindenki vigyorog rá és cukikázzák, már bátran ment körbe-körbe, mint egy igazi vásárló. Addig meg belém bújt, hogy védjem meg a lelkes néniktől.

Itt horgászott a cipőkanállal. Persze emiatt is mindenki megmosolyogta, de akkor már állta a sarat és aranyoskodott tovább.

Aztán átmentünk egy bútorboltba és elsőként megnéztük magunkat egy tükörben.

Aztán kipróbált egy forgó széket, ami nem tetszett neki.

- Jó, aranyos pofát vágok, csak fényképezz gyorsan, ki akarok szállni, mert ez forog!

Így bezzeg boldogan forgatta.

De a kedvence ez a kanapé volt. Felült rá, majd halál boldogan "leugrott" és újra, meg újra.

Olyan cula már, hoyg elsőre csak így bírtam betenni a kocsiülésébe. És tűri szó nélkül :) Nem vágott egyébként ilyen elanyátlanodott pofát, hanem megadóan várta, míg le is fényképezem, aranyos volt. aztán beigazgattam rendesen persze.

Megérkeztünk a Mömaxba. Figyelte mit csinálok és közben már vigyorgott várakozásokkal teli szemmel, mert sejtette, hoyg itt valami vicces dolog fog történni. 

Itt meg azért vigyorog még jobban, mert fény derült egy nagy turpisságra és szerintem azt hiszi, ez a kettőnk titka és biztosított róla a cinkos kis mosolyával, hoyg nem árulja el senkinek, hogy a csörgős cukrosdobozkában valami olyasmi van, amit én bekaptam és finom citromos illatú. Ezen úgy bazsalygott, hogy még meg is kellett puszilgatnom.

El se hitte, hoyg ma ilyen titkot fog megtudni.

Itt még mindig a cukor miatt derült. :D Nagyon ari volt.

A nagy vidámságban úgy szelfiztünk, hogy először én néztem rá, ő a távolba,

aztán ő nézett rám, én a távolba,

aztán vééégre, mindenki a másikat nézte.

Nagy buli volt ez a cukorkaügy.

De mint minden buli ez is véget ért egyszer.

Az áruház előterében várt minket az anyukája egy hintaágyon ülve. Dundulka mellé ült és olyan aranyos fejet vágott, hogy! Újdonság volt neki így ez a hinta, tetszett is, de ismeretlen volt. Átszellemülten bazsalygott tőle a bajsza alatt.

Aztán felfedezett egy még szuperebb hintát! De abba nem ültünk bele... szerencsére nem nehezményezte.

Az áruházban először kicsit félt, nem lehetett letenni, de egy perc múlva már boldogan fedezte fel. Elsőként egy romantikus szoba tetszett meg neki.

Miután "megigazította" a romantikus lámpát, ideje volt mennünk.

A zöld dolgok tetszettek neki nagyon. ezt a poharat mindenképp hozni akarta, de végül kiegyezett azzal, hoyg beleszagoljon.

Ebbe a fehér pöttybe magától állt bele és szólt nekem nagy röhögéssel, hogy forduljak vissza és vegyem észre milyen ügye. És tényleg az :) elég boldog volt a mutatványától.

Pötty a pöttyben.

Aztán sietett tovább.

És rátalált a kedvenc ágyára. Teljesen odavolt érte és ki akarta próbálni. Kérte, hoyg tegyem fel.

Mondtam, hogy a lábát tartsa a műanyag ágyvédőn és hát ott is tartotta, mert egy aranyosság. És így feküdt nagyon sokáig. Henyélgetett, nézelődött, ábrándozott a kis élete felett :D

Aztán szólt, hogy lejön, de azzal a lendülettel meg is gondolta magát és visszakéredzkedett.

Itt kicsit lemaradt, de már sietett. Egyelőre működik, hogy mondom, én másfelé megyek, szia Gréti. És akkor jön mégis. Vannak sejtéseim ez még meddig lesz így és mikor fog magasról tenni rá, hogy én merre megyek. Ő megy, amerre gondolja és kész. :)

Megcsodált minden éjjeliszekrény installációt. Simogatta a mécsestartókat, lámpákat.

Ettől a szőrmétől kicsit kikészült, elhűlve mutogatott rá és nagy ívben kikerülte.

És aztán minden babzsákot kipróbált, amit csak árultak. Nagyon ari volt.

- Ültess fel rá lécci.
- Van zsebe is!
- Kiszállok, segíts. Köszi.

Anyukájával is üldögéltek kicsit egy fotelszerű babzsákon.

Aztán egyedül is henyélgetett rajta egy kicsit.

- Dőlj hátra rajta Gréti.
- Hogy mit csináljak?
- Dőlj hátra.
- Íííígy?
- Igen, ügyes vagy!

- Ezt a dobozkát hozta nekem ajándékba, amit majdnem haza is vittem véletlenül, pedig kiállított darab volt.

És hol esett egy nagyot ez a szerencsétlen kizsbaba, na hol? Ahol senki se gondolta volna. Itt, ezen a sima terepen, ahol sehol semmi akadályozó tényező, egyszer csak nem tudjuk mi lett, de nekiesett az egyik polcnak és bőgött krokodil könnyekkel, hoyg jajjjj jajjj, nagyon fáj neki. szegény jó sokára bírta abbahagyni a sírást, de látszólag nem verte ki egy fogát se, nem kezdett kékülni sehol meg púpot se láttunk növekedni. Nem is tudjuk mijét ütötte be.

Mikor már elmúlt a bánata, találta ezt a menő hengerpárnát, fogta, kivette a tartóból, ledobta a földre és ráült :D Otthon van neki hasonló, ezért tudta azonnal, hogy mit "kell" vele csinálni.

Itt kicsit túl hátra ült és lehömpörödött róla :)

Anyukája leejtett pár párnahuzatot és nem tudott lehajolni értük a hasa miatt, én meg kicsit lusta voltam, ezért nem mozdultam, de nem is baj, mert Gréti nagyon boldogan adogatta fel őket a földről. :)

Próbálgatták az ágyat, hoyg ez vajon jó lesz-e.

Szemetest talált. Mindenképp meg kellett néznem, hisz még szemét is volt benne.

Ez a Mömax katalógusába készült. :)

Felfedezte, hoyg nincs rendes mennyezet, hanem gyárépületszerűen néz ki az egész: csövek, lámpák, madzagok.

Itt jött egy "féééélelmetes" bácsi egy nénivel és szegény Dundul megmakkant tőlük. Rámtapadt, hoyg majd biztos megvédem, és mivel már átér keresztben, szorította a két karom erősen, le se lehetett volna vakarni, de persze nem is akartam, Hát ki lök egy kisbabát egy veszedelmes bácsi elé. Ha tehette volna, valahogy belém bújik, csak hoyg ne is lássa őt a bácsi. 

Még orror fújni is csak így lehetett és közben is szemmel tartott merre mozog a bácsi, nehogy visszajöjjön. Nem kinevettem a Dundulkát, de azért kellett kicsit mosolyognom a performanszán, na.

Mikor felbátorodott és leszállt rólam, még akkor is a bácsival volt elfoglalva. Mutogatta neki, hoyg attól, hogy leszállt, nincs egyedül, ott vagyunk, megvédjük az anyukájával, úgyhogy vele senki ne packázzon. Annyira aranyos :D

Aztán elengedte ezt a bácsi ügyet és végre röhögve hívott fogócskázni. Ez annyiból áll, hogy hangosan röhög és huncutkodva néz, meg ütögeti az ágyat és ugrásra készen várja, hoyg elinduljak megkergetni.

Itt anyukája kedvenc ágyán üldögélt és minden áron a táskám akarta kipakolni.

De nem lehetett, menni kellett.

Kicsit bepróbálkozott, hogy nem jön, hanem próbálgatja tovább a babzsákokat.

És ez a puff is pont neki való!

A csomagoló asztalon öltöztettem fel.

- Valamit eldugok a hátam mögé, jó?

A nevetgélés tárgya a kocsihoz menet a szél volt. Hol hátulról lökött rajtunk egyet, hol levegőt nem tudtunk venni, ha szemből fújt.

Nyuszifog.

Kiscila.

Otthon felcipeltem a harmadikig, de ott már olyan nehéz volt, hogy letettem, ugyan lesz kedves egy emeletet felballagni. Egy felet volt, aztán ülősztrájkba kezdett. A végén csak feljött, mert egy, a földön szálló nagy szösz miatt elfelejtette a sztrájkot :D

Nagyon örült a mamájának, hoyg az ajtóban fogadta. Megölelgette, aranyosan motyorgott neki valamit, aztán ment midnenki a dolgára. Itt a mama főz, Dundulka meg mutatja neki a babáját.

A babának is ki kellett próbálni milyen a henger párnán ülni.

Aztán olyan éhes lett, hogy elvette az én üres tányéromat és megevett róla egy szinte láthatatlan, rajta maradt krumpli morzsát.

Aztán kapott igazi vacsorát, amit úgy falt be egyedül, hoyg csak néztünk. Néha megkínált engem is, aranyos. Meg ha nem néztem milyen ügyesen eszik, akkor rám szólt, vagyis hangosan rám röhögött, hoyg figyeljem az attrakciót. Az utolsó képen hús repetát vár.

Anyukája mondta, hoyg kiszállhat, végzett, aminek úgy megörült! Hihetetlen, hoyg ezt is érti. Emelgette a kis lábait, de aztán valamiért apukája mégse vette ki és emiatt így elhajlott a székében :D

Aztán rám mutatott.... És akkor értettem, hoyg jó, én veszem ki.

Ezután ment kalandozni apukájával. Itt épp a szita volt a kalap, azzal játszottak: Jónapot, emelem a kalapot.